Hosztót
Neve a magyar hosszú melléknév és a tót népnév összetétele.
Első lakói délszláv tótok voltak, akik Szlovéniából települtek ide a XI. századi katonai jellegű telepítések idején. Földjét 1271-ben vásárlással szerezték meg a Szalók-nemzetség tagjai. Ettől kezdve a középkorban a Szalók nemzetség faluról elnevezett ága, a Hosszútóti család birtoka. A család a XVII. század végén halt ki. Hosztótot 1737-ben újratelepítette Kelcz Ádám födesúr. Az új telepesek zömében németek voltak. A falu új temploma 1742-ben épült.
A település legjelentősebb építészeti értéke a középkori eredetű római katolikus templom, melyet Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel (műemlék). Romos állapotban van - átvészelte azt az időszakot, amikor a lakosság a török hadak nyomására 1662 és 1720 között elhagyta a falut és a szomszédos Szegvár környékén húzódó mocsaras területre költözött. 1561-ben Hosszútóti Imre még kastéllyá „fortaliciummá” akarja átalakítani a templomot és e célból a templom körül árkokat ásat.
A település faluképe az 1720 után történt újratelepítést követően alakult ki. Hosztót egyutcás falu, utcavonalas beépítéssel. A falu első házai a templomdomb nyugati oldalán, a „felsőszeren” jelentek meg. A régészeti kutatások itt talált 15-17-ik századi leletanyaga is ezt erősítik meg.
A település legfőbb tájképi eleme a templomdomb és temetőkert az idős tölgyfákkal.
A búcsút augusztus 15-én, a falunapi ünnepségeket július második felében tartják.
Hosztót község honlapja: www.hosztot.hu
