Bodorfa
Az árteres táj dombhátain a Keszi törzstöredék települt, amely a királyi várhoz tartozott.
Először 1336-ban említik –a pápai tizedben- Bodorfalva néven. A török dúlás idején elpusztult. A középkori eredetű templom romjai az elmúlt században még megvoltak, a legenda szerint barátok éltek itt. Istentisztelet alatt a törökök megtámadták a templomot és sok embert megöltek. A község belterületén temetőre bukkantak, ahol tömegsírok, pénzek kerültek a felszínre, amelyek az 1500-as évekre utalnak. A falu 1720-ban lakatlanul állt, később nemesi birtokosainak utódai népesítették be. Határa ekkor már teljesen nemesi föld - Bodorfa nemesi, kuriális falu.
1758-ban egyutcás falu, melynek két házsorát alsó és felső sornak nevezik. Népe túlnyomórészt katolikus.
Határában (a Nemeshanyt – Káptalanfával összekötő út mellett) áll a Koplalós csárda, amelynek homlokzatán beépített kőlapon az 1845-ős évszám olvasható.
A falu közepén látható szobrot a falu névadójának – Bodor Imrének – emlékére állítatta Bodorfa Önkormányzata 2002-ben.
Minden év augusztus közepén tartják a hagyományos falunapi rendezvényt, a búcsút pedig október 2. vasárnapján.
Csendes, hívogató vidék a Kígyós patak partján.
Bodorfa község honlapja: www.bodorfa.hu
