 |
 |
A Veszprém, Zala, Vas megyei hármas határnál, a Marcal folyó mellett fekszik, Veszprémt?l 80 km-re található, a 84-es f?közlekedési úttól kb. 5 km-re. Van vasúti megállóhelye, autóbusz közlekedése sem elhanyagolható.
Elnevezése a Gogán személynévb?l ered. A "-fa" utónév a "falva" leröviditett formája. 1281-ben Gógánfalvaként szerepel. névadója Gogán várispán, akinek birtoka volt Dabronctól délre. 1567-ben I. Miksa király Hosszútóti Györgynek adományozta konstantinápolyi követségével kapcsolatos érdemeiért. Ekkor 20 jobbágy élt itt.
1542-ben egy nemest írtak össze. Ugyanakkor 1828-ban már 13 nemese volt van Gógánfának. 1542-ben 8 lakott portja van, míg 1598-ban 2. A XVII. század végét?l a katonatartás terhei miatt a falu 1711-re teljesen eladósodott. Ugyanebben az évben 11 lakost ragadott el a pestis. Ezután 50 év alatt a lakosság megháromszorozódott.
1720-ban a szántók az erd?k között az irtásokon fekszenek. A török id?kben lakosságának nagy része elmenekül:
Az 1770-es összeírásból kit?nik, hogy jelent?sebb lett az állatartás. 14 pásztort, 2 iparost (1 takácsot, 1 kovácsot) és egy boltost jeleznek az adónyilvántartások.
1848 után 97 birtokosa volt Gógánfának. A term?talaj rossz, kavicsos, homokos.
A lakosság zöme római katolikus vallású. Temploma 1762-1763-ban épület Szent János tiszteletére. Tanítóját a nép alkalmazta a földesúr és a plébános jóváhagyásával.
A XVIII. század végén fejlettségével kiemelekdik szomszédai közül. Tulajdonosai közbirtokosok. 1785-ben 725 f? a lakosságszám. A jobbágyfelszabadítás után f?leg gabona, kukorica és burgonya temesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Ezekben az években 97 birtokosa volt a falunak.
1935-ben a parasztgazdaságok 66,5 %-a, 5 holdon aluli volt. Sokan a környék uradalmaiban találtak munkát. 1925-ben: három tantermes iskola volt 3 tanítóval, egy kocsma, 2 szatócsüzlet, 1 Hangya Fogyasztási Szövetkezet és 15 kisiparos. A házak 50 %-a vályogfalazatú és zsúpfedel?, 1945-ben 396 holdat osztottak ki.
Az els? termel?szövetkezet 1951-ben alakult, kés?bb egyesült a zalagyömör?ivel és a sümegivel. Els?sorban búzát, kukoricát és pillangósokat termeltek. Gyümölcsösükben almát, szilvát termesztettek. A község határában a zalaszentgróti Állami Gazdaságnak volt 528 holdas alma- és körtegyümölcsöse.
1949-ben villamosították a községet. Kultúrház, orvosi rendel?, iskola, óvoda és könyvtár épült. Az ÁFÉSZ élelmiszerboltot, vegyes iparcikkboltot, takarmány- és húsboltot, tüzépet, és gázcsere-telepet létesített. Utakat, járdákat építettek. A tsz. 200 fér?helyes szakosított szarvasmarhatelepet és gépm?helyt hozott létre.
A sajtgyárat 1955-ben korszer?sítették. Az államosítás el?tt a sajtgyár a Stauffer testvéreké volt. Már nem m?ködik.
Gógánfa 1950-ben került Veszprém megyéhez. Tanácsi székhelyközség lett. Hozzá tartozott Dabronc, Hetyef?, Megyer, Rigács, Ukk, Zalaerd?d, Zalameggyes és Zalagyömör?. 1985-ben 929 lakosa volt. 1990-ben önálló önkormányzatot választott Közös körjegyz?séget alkot Zalagyömör?vel.
Elnevezése a Gogán személynévb?l ered. A "-fa" utónév a "falva" leröviditett formája. 1281-ben Gógánfalvaként szerepel. névadója Gogán várispán, akinek birtoka volt Dabronctól délre. 1567-ben I. Miksa király Hosszútóti Györgynek adományozta konstantinápolyi követségével kapcsolatos érdemeiért. Ekkor 20 jobbágy élt itt.
1542-ben egy nemest írtak össze. Ugyanakkor 1828-ban már 13 nemese volt van Gógánfának. 1542-ben 8 lakott portja van, míg 1598-ban 2. A XVII. század végét?l a katonatartás terhei miatt a falu 1711-re teljesen eladósodott. Ugyanebben az évben 11 lakost ragadott el a pestis. Ezután 50 év alatt a lakosság megháromszorozódott.
1720-ban a szántók az erd?k között az irtásokon fekszenek. A török id?kben lakosságának nagy része elmenekül:
Az 1770-es összeírásból kit?nik, hogy jelent?sebb lett az állatartás. 14 pásztort, 2 iparost (1 takácsot, 1 kovácsot) és egy boltost jeleznek az adónyilvántartások.
1848 után 97 birtokosa volt Gógánfának. A term?talaj rossz, kavicsos, homokos.
A lakosság zöme római katolikus vallású. Temploma 1762-1763-ban épület Szent János tiszteletére. Tanítóját a nép alkalmazta a földesúr és a plébános jóváhagyásával.
A XVIII. század végén fejlettségével kiemelekdik szomszédai közül. Tulajdonosai közbirtokosok. 1785-ben 725 f? a lakosságszám. A jobbágyfelszabadítás után f?leg gabona, kukorica és burgonya temesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Ezekben az években 97 birtokosa volt a falunak.
1935-ben a parasztgazdaságok 66,5 %-a, 5 holdon aluli volt. Sokan a környék uradalmaiban találtak munkát. 1925-ben: három tantermes iskola volt 3 tanítóval, egy kocsma, 2 szatócsüzlet, 1 Hangya Fogyasztási Szövetkezet és 15 kisiparos. A házak 50 %-a vályogfalazatú és zsúpfedel?, 1945-ben 396 holdat osztottak ki.
Az els? termel?szövetkezet 1951-ben alakult, kés?bb egyesült a zalagyömör?ivel és a sümegivel. Els?sorban búzát, kukoricát és pillangósokat termeltek. Gyümölcsösükben almát, szilvát termesztettek. A község határában a zalaszentgróti Állami Gazdaságnak volt 528 holdas alma- és körtegyümölcsöse.
1949-ben villamosították a községet. Kultúrház, orvosi rendel?, iskola, óvoda és könyvtár épült. Az ÁFÉSZ élelmiszerboltot, vegyes iparcikkboltot, takarmány- és húsboltot, tüzépet, és gázcsere-telepet létesített. Utakat, járdákat építettek. A tsz. 200 fér?helyes szakosított szarvasmarhatelepet és gépm?helyt hozott létre.
A sajtgyárat 1955-ben korszer?sítették. Az államosítás el?tt a sajtgyár a Stauffer testvéreké volt. Már nem m?ködik.
Gógánfa 1950-ben került Veszprém megyéhez. Tanácsi székhelyközség lett. Hozzá tartozott Dabronc, Hetyef?, Megyer, Rigács, Ukk, Zalaerd?d, Zalameggyes és Zalagyömör?. 1985-ben 929 lakosa volt. 1990-ben önálló önkormányzatot választott Közös körjegyz?séget alkot Zalagyömör?vel.
 |
 |
 |