 |
 |
Hosztót Ajkától Nyugatra, Vas megye határa közelében, Veszprémt?l 60 km-re fekszik. A 84-es számú út 3 km-re elkerüli, vasútvonala nincs. Határát az 1969-es szabályozás óta nem veszélyezteti a Marcal áradása. Neve a magyar hosszú melléknév és a tót népnév összetétele. Önmagukat szlovéneknek nevez? szlávoktól lakott hosszú falu. ?si település. Els? lakói délszláv tótok voltak, akik Szlovéniából települtek ide a XI. századi katonai jelleg? telepítések idején. Neve Hosszítót (vagy Hosszú-tót) korai eredetre vall. Földjét 1271-ben vásárlással szerezték meg (vagy királyi adományként kapta) a Szalók-nemzetség tagjai. Ett?l kezdve a középkorban a Szalók nemzetség faluról elnevezett ága, a Hosszútóti család birtoka. Akkoriban a család Dunántúl gazdagabb középbirtokos nemessége közé tartozott és a XV. és XVI. században tevékenyen részt vett Zala és Veszprém megyék nemesi életében. A család a XVII. század évégén halt ki. Ezután s?r?n változtak urai és zálogbirtokosai. 1743-ban Gyulai Gál Gábor és felesége Kazi Julianna birtokába került, ez id?t?l kezdve az 1800-as évek elejéig a Gyulai Gál család birtokolta. 1890-es években a község nagybirtokosa Cecz József. A középkorba anyaegyház, templomát Keresztel? Szent János tiszteletére szentelték fel. A török id?ben, 1561-ben kastélyszer? er?dítménnyé alakították át. Hosztótot 1737-ben újratelepítette Kelcz Ádám födesúr. Az új telepesek zömébe németek voltak. A falu új temploma 1742-ben épült, lakossága katolikus. Határa dombos fekvés?, homokos talaj. Az újratelepítés után visszaállt a majorsági gazdálkodás. Minden házhoz járt kukorica, gyümölcsös, kenderföld, 12 hold szántó és rét.1773. évi adatok szerint német falu; 1799-ben elegyes német falunak hívják, majd kés?bb már magyarnak mondják. A község 1785-ben 216 f?b?l és mindössze 29 házból állt. 1828-ban már 242 lakosa volt. Egyre jobban népesedett a község, 1910-ben 351, 1920-ban 391, 1934-ben 373 lakosa volt. A szántóföldön gabonát és kapásnövényeket termesztettek. Állattenyésztésnél a szarvasmarha és a juhtenyésztés dominált. A XX. században a szarvasmarhatartásról a sertéstenyésztésre tértek át. Terményeiket, állataikat a jánosházi piacon értékesítették. A falut 1962-ben kapcsolták be az autóbusz-forgalomba. 1945 el?tt a lakosság nagy része a környez? uradalmakban dolgozott. 1949-ben a népesség 90 %-a mez?gazdaságból élt. A lakosság foglalkozási átrétegez?dése a téesz-szervezés id?szakában indult meg. Az eljárók száma 1970-ben 16 f?, a lakosság száma ekkor 247 f? volt. Termel?szövetkezete 1959-ben alakult, taglétszáma 1965-ben 96 f?, összterülete 750 kh. 1974-ben egyesült a csabrendeki TSZ-el. Iskolája 1925-ben és 1971-ben is egy taner?s és egy tantermes volt, ami 1972-ben megsz?nt. A község 1977-t?l Csabrendek székhelyen m?köd? községi közös tanácshoz tartozott. 1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik, közigazgatásilag a csabrendeki Körjegyz?séghez tartozik. Polgármester 1990-2002 között Reményi Miklós volt, 2002 óta Major Lajos. Körjegyz?: Pöltl Lászlóné. A község vezetékes vízzel, gázzal ellátott, telefonhálózattal, burkolt (portalanított) utakkal rendelkezik. Intézményei: klubkönyvtár, orvosi rendel?, községháza, melyek a közelmúltban lettek felújítva. A lakosság száma 2003-ban 101 f?, a lakások száma 66.
 |
 |
 |