Zalaszegvár község a Marcal folyó és a Tona-patak találkozásánál, a Vas megyei határszélen, a Kemenesalja legdélibb peremén található. Közelében húzódik a 8-as és a 84-es számú út. Vasútállomás Nemeskeresztúron (4 km) és Karakószörcsökön (5 km) van hozzá a legközelebb. A Marcal folyó és a Torna-patak szegletében épült egykori er?dítményr?l kapta nevét. A Zala- el?tag a megyei hovatartozásra utal. A Marcal folyó és a Torna-patak összefolyása Hosztót határának északi részén nagy árteret képez, melyet már 1382-ben Szigetnek nevezetek. A természett?l élvezett bizonyos védelmet és ezért épült fel itt a XV. század közepe táján a Csép kastellum. A Marcal átkel?helyének védelmét szolgálta, Zeguár néven említi egy oklevél 1396-ban. A vár a középkorban jelent?ségét elveszítette és elpusztult. Hosszútóti Pál építette föl újra 1660-ban. Ett?l az id?t?l az elpusztásodott Hosztót lakói átköltöztek a védett Szegvárra. A falu népe sokáig a végváriak életét élte. A fegyverforgató férfiak részt vettek a kanizsai, a pincehelyi és a zalavári harcok- ban. 1688-ban Madocsány László volt Szegvár kapitánya. Hajdúi zsoldot kaptak, de megélhetésük érdekében földm?veléssel is foglalkoztak. Jeles kapitányok kerültek ki a Madocsány család közül. A török id?kben palánkkal védett hely volt, sikeresen védte magát a török ellen, katonái még az 1700-as években is fegyvert forgattak. Nem voltak a helységben jobbágytelkek, népe élvezte a végváriak kiváltságos státuszát. E kiváltságos helyzet tette Szegvárt várossá (1660) egy évszázadon át, amíg ki nem került az úrbéres falvak közé, ez 1768-ban történt meg. Birtokosai többek között a Madocsány család, a Farkas család, Kelcz Ádám, Niczky György és a Gyulai Gál család voltak. 1742-ben Szegvár illetve Marcalszeg és Hosztót helységeket 14. 000 rajnai forint örök áron Gyulai Gál Sándor megvásárolta, ett?l kezd?d?en a Gyulai család birtoka volt az 1848. évi jobbágyfelszaba- dításig. A két település határa nem volt elkülönítve. Szegvár 1828-ban úrbéres falu jobbágyai a földesúrnak természetben kilencedet, a püspöknek tizedet fizettek. Határában malom és sz?l?hegy volt. A település népe magyar, az 1700-as években a lakossága evangélikus saját prédikátorral, majd a lakói már egy évszázad múlva túlnyomórészt katolikus hit?ek voltak. 1744-45 körül Gyulai Gál Gábor építetett templomot. 1909-ben épült a jelenlegi templom Jézus Szíve tiszteletére, öt falu részére. 1785-ben Szegvár 274 lakosú, 1828-ban 322 lelket számláló község. 1920-ig a lakók száma folya- matosan emelkedett, ekkor 503 f? volt, kés?bb lakossága csökkent. Lakóinak f? megélhetési forrása a korábbi évszázadokban éppúgy, minta XIX- XX. században is a földm?velés volt. 1895-ben 107 gazdaság volt a községben. Zalaszegváron született Gyulai Gál Miklós honvédtábornok, a család leghíresebb tagja. A bécsi mér- nökakadémián tanult, Zala megyében végzett hadmérnöki munkákat. Mint honvédezredes vezette Arad ostromát, 1849-ben lett tábornok. Világos után halálra ítélték, amit 20 évi várfogságra változ- tattak. 1950-ben csatolták Zalától Veszprém megyéhez. 1970-ben 327 lakosú. 1977-t?l a csabrendeki köz ségi közös tanácshoz tartozott. 1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik, közigazgatásilag a csabrendeki Körjegyz?séghez tartozik. A község vezetékes vízzel, gázzal, telefonhálózattal ellátott, burkolt (portalanított) utakkal rendelkezik. A község intézményei jelenleg: kultúrház, könyvtár, orvosi rendel? és községháza. Lakosságának száma 2006-ban 155 f?.