Akárcsak Megyer, Veszprém megye egyik legkisebb települése. A Marcal jobb partjára települ falu Meggyes János birtoka volt a XIV. században. Villa Meggyes néven 1357-ben szerepelt el?ször a korabeli oklevelekben. Nevét több alakban is írták az elmúlt századokban: Megghes, Magigeis, Nemes-meggies, Meggyes formában. A Fényes Elek kiadásában 1836-ban megjelent "Magyar Országnak s a hozzákapcsolódó tartományoknak mostani állapotja" cím? könyvében Megygyes néven szerepelt. Ebb?l tudni lehet azt is, hogy a XIX. század elején 144 katolikus és 31 evangélikus vallású élt a faluban. A Meggyesi-család hat ága osztozott a településhez tartozó földeken 1370-ben. A XV. századtól a köznemesség birtokolta a falut. Tizennégy kisnemesi családot jegyeztek fel 1542-ben az adózók között. Hét évvel kés?bb, 1549-ben a magvaszakadt Meggyesi Bálint nemesi kúriáját és birtokát Hosszútóti György kapta adományként. A török hódoltság idején elpusztult. Még 1715-ben és 1720-ban sem szerepelt a lakott helységek között. Ebb?l az id?b?l alig maradt feljegyzés az utókorra. A lakatlanná vált falu csak a XVIII. század közepén népesült be. Földbirtokosai ebben az id?ben a Dóczy és a Forintos nemesi családok voltak. A községben 1770-ben két takács és két kocsmáros élt. A lakosság földm?veléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A földm?velést nehezítette a Marcal gyakori áradása és a magas talajvíz. Árukat Sümegen és Jánosházán értékesítették. Csupán 100 hold szántó tartozott ekkor a településhez. A lassú fejl?dés hatására 1895-ben már 68 gazdaságot tartottak számon, ekkor 305 katasztrális holdas határa volt. 1922-ben Hosztót határából 122 holdat csatoltak a községhez 1935-ben 78 gazdálkodót számoltak, 50 gazda azonban öt holdnál kisebb birtokon munkálkodott. Zalameggyesnek 1939-ben 446 katasztrális hold földje és 186 lakosa volt. Két templomot emeltek. A római katolikus vallású hívek az ukki plébániához, az evangélikusok pedig Zalagalsához (ma Veszprémgalsa) tartoztak. Lakóházainak száma ekkor 43. Iskolája nem volt. Termel?szövetkezet 1959-ben alakult és 1961-ben egyesült a rigácsi TSZ-hez. Ezt követ?en a gógánfai, majd a sümegi TSZ-szel társult, amit 1992-ben számoltak fel. A f? üzemág az állattenyésztés és növénytermesztés volt. 1945. után portalanított beköt?utat, villanyt, orvosi rendel?t, ravatalozót építettek. Felújították a kultúrházat, abban nyert elhelyezést az akkor még letéti könyvtár. Csapadékvíz-elvezet? csatornát létesítettek. A mellékutcákat k?burkolattal látták el. Felújították az élelmiszerboltot. Szép, rendezett község, 1969-ben helyezést értek el a "Tiszta Veszprém megyéért" mozgalomban. Elt?ntek a zsúpos házak, a vályogot k?vel és téglával cserélték fel.Önálló közigazgatása sosem volt. A tanácsválasztások el?tt az ukki körjegyz?-séghez, 1950-t?l 1969. július 1-ig a rigácsi községi tanács hoz, ezután 1977-ig az ukki községi közös tanácshoz tartozott. Rigácsnak és Zalameggyesnek közös tanácsi kirendeltsége volt. 1977-t?l a gógánfai közös tanács társközsége lett. A rendszerváltást köve t?en az ukki székhely? körjegyz?ség fenntartója. A községet 56-an lakják.