Veszprémgalsa a 8-as számú f?útról letér?ben, Apácatorna, Kisberzseny és Hosztót szomszédságá- ban fekszik. A falut átszel? Kígyós-patak hajdan megyehatárt is jelölt. Veszprémgalsa Zalagalsa és Veszprémpinkóc egyesítéséb?l keletkezett, 1969. január elején. A Galsa helységnév a Galsa sze- mélynévb?l származik, mely szláv eredet?. A Zala el?tag a megyei hovatartozással kapcsolatos. Els? említése 1268-ból való. A XIV. század derekán adásvétel útján Himfi Benedek birtoka. Határa ekkor kb. 1500 hold. A Himfiek birtoka Esegvári Ferenc tulajdonába került. 1420-tól birtokos a faluba a Csabi Bazsó család. A két család a XVI. század végéig birtokolt. 1627-ben a falu egy része az Eszterházyak, másik része közbirtokosok kezén volt. Galsa nemesi társadalmából kiemelkedik a Polgár család, (1700-ban Polgár Istvánt nemesnek jegyzik fel és Galsa egyik birtokosának). A település a XVI-XVII. században jobbágyfalu. Az 1660-as évek közepén a falu elnéptelenedett. 1700 és 1711-ben Galsa ismét lakott, az 1720-as években települt véglegesen újra. A falu megélhetési forrásai a földm?velés és az állattenyésztés. A falunak nagy a malomkultúrája. 1366-ban a Sárosd vizén három malmot jegyeztek fel, 1662-ben vízimalma a falu keleti végén állt, Sárosd község irányában. 1724-ben K?malom néven említik, 1799-ben kétkerek? malmáról tesznek említést az írások. A lakosság lélekszáma az 1720-as évekt?l gyarapodott. 1890-ban ötszáz lakosa volt. Ezt a számot már csak a Veszprémpinkóccal történt egyesülés után szárnyalta túl, a lélekszám azóta fogyóban van. Galsa népe 1773-ban magyar és szabadköltözködés?. 1700-ban lakosságát evangélikusnak mondták, kés?bb a katolikusok száma is megszaporodott. 1778-ban Péter és Pál tiszteletére építettek új templomot. A falu népessége a XIX. század folyamán alig fejl?dött, 1890-ben ötszáz lakosa volt. 1949-ben lakosságának 74 %-a élt mez?gazdaságból, az aktív keres?k közül 97 volt ingázó. A tsz-szervezés 1959-ben kezd?dött meg, lényegében ett?l az id?ponttól kezdve kezdett megsz?nni a helyhez kötött életforma. Veszprémpinkóc neve ugyancsak szláv eredet?. Pinkóc nevét el?ször 1764-ban jegyezték fel, nemesek lakták, többségük katolikus. 1785-ben leányegyházként Tüskevárhoz tartozott. 1785-ben 119-ben lakosa volt. Egy 1797-ben készül térkép Tornapinkócként jelöli a települést. Önálló községként el?ször az osztrák, majd az 1869. évi népszámláláskor hallatott magáról, ekkor 172 lakos élt itt. Határát (129 holdat) kés?bb szakították ki Apácatorna területéb?l. Törpe község volt 1941-ben 211 lakossal. Önálló maradt a tanácsválasztások idején is, pedig akkor már teljesen összeépült Zalagalsával. Egyesülése el?tt Kisberzsennyel alkotott közös tanácsot. Veszprémgalsának 1970-ben 564 lakosa volt, négy utcával és 150 lakóházzal. A lakosság többsége az ajkai bányákban és ipari üzemekben, a helyi és környéki tsz-ekbe dolgozott. A f? üzemág az állattenyésztés és a földm?velés volt. A villany 1949-ben gyulladt ki a községben. Veszprémgalsa 1970-ben négy község közigazgatási központja volt. Hozzátartozott Hosztót, Szentimrefalva és Zalaszegvár. Kés?bb Veszprémgalsa is a többivel együtt a csabrendeki községi közös tanács községe lett. 1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik, közigazgatásilag a csabrendeki Körjegyz?séghez tartozik. A község vezetékes vízzel, gázzal, telefonhálózattal ellátott, burkolt (portalanított) utakkal rendelkezik. Intézményei: klubkönyvtár, orvosi rendel?, községháza. Lakosságának száma 291 f?.